Trianon: tragédiából lehet lehetőség?

„Ezek az aprónak tűnő dolgok világítanak rá arra is, hogy Erdély nem román föld, és a magyarság ott bizony nincs vendégségben, mint ahogyan egyesek azt gondolják. Ez pedig minden elszakított területre igaz, mindenütt ott van az a sok kis kapaszkodó, ami jelzi, hogy jelen vagyunk mi, magyarok. Nem tűntünk el onnan akkor sem, mint a búvó patak, amely eltűnik a sziklák között, hogy aztán a mélyben folytassa útját és akár megerősödve törhessen a felszínre.

A múltat tisztelni kell, ápolni és őrizni belőle azt, ami arra érdemes. De nem szabad abban élni. Június negyedike a magyarság legnagyobb tragédiájának napja, amire emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. Azonban a többi napon – de talán ezen is – azon kell dolgozni, hogy az előidézett állapot megszűnjön. A felszínre kell törni ott, ahol a magyarság búvó patakként tűnik el Erdély sziklái között, hogy ne csak azok láthassák, akik érzékenyek a föld alatti morajlására. A keserédes múltba révedés helyett reményteli, ambiciózus jövőbe látásra van szükség gúnyhatáron innen és túl is. Amikor pedig erre képes lesz újra a magyarság, ahogyan képes volt 1100 évvel ezelőtt, amikor a Kárpát-medencét birtokba vette, majd akkor lesz esélyünk megszerezni azt, ami egyszer már a miénk volt!”

Nyitókép: MTI/Kiss Gábor

***

***